Pepe in Grani a pizzakészítés szentélye

Hosszas várakozás után, végre ellátogattunk Franco Pepe világbajnok pizzaiolo éttermébe. A festői szépségű Caiazzo városkájában, szűk utcák egy eldugott ékköve a Pepe in Grani.

Ahogy beléptünk az étterembe, mintha a séf otthonába érkeztünk volna, a személyzet végtelenül kedves, mosolygós, figyelmes, felkészült volt. Az asztalunk az első emeleten a közvetlenül a konyha felett volt, ezért mikor az asztal üveglapján tejintettünk le, a lábunk alatt látthatuk, hogyan szorgoskodott a konyhai személyzet (ezekről másik posztban videó). A pincérnek annyit említettünk, hogy “nagyon távolról érkeztünk és szeretnénk megtapasztalni Franco varázsát!” és már tették is a dolguk.

Az első fogás egy Pizza Fritta volt, ez egy olajban sült tészta (hasonló a lángoshoz, de kevésbé maradt olajos a tészta), feltétként buffala mozzarellával, garnélával és friss salátával. Ütős kezdés! A fritta ropogós textúrája, sós íze tökéletes egyensúlyban volt a citromlével meglocsolt saláta savasságával és a buffala és garnéla puha lágyságával.

Másodjára a szintén egy olajban sült ételt kaptunk, egy “cone”-t ami olvadt sajtszósszal és pesztóval volt töltve, a tetejére pedig szárított fekete olivát reszeltek. A sajtimádók számára az étel egyet jelenthet a mennyországgal, ha csak ezt ettük volna is megérte volna Nápolyig utazni.

Harmadjára Franco méltán híres specialitását kóstoltuk a Margherita Sbagliata-t azaz “Elrontott Margheritát.” A név arra utal, hogy ennél az ételnél nem a paradicsom, hanem a sajt kerül először a tésztára, majd kis olíva olajjal meglocsolják és készre sütik. Ezt követően kerül rá a szigorúan San Marzano paradicsom és kis pesztó pöttyek. Franco azt mondja hiba, én azt mondom nem mindennapi zsenialitás! A firss paradicsom teljesen más dimenziókat nyit meg a pizzakészítés terén, ezt biztosan otthon is kipróbálom!

Az este során kóstoltunk 3 másik pizzát is, amik nem kevésbé érdemelnek reflektor fényt, de így is túl hosszú már ez a bejegyzés.

Az estét egy Fritta desszert koronázta meg, a Vezúv oldalában termesztett barack lekvárjával, ricottával és mandulával. Kiváló zárás volt és hiszitek vagy sem, nem teltünk el a sok tésztától.

A vacsora közben a helyi szokásokhoz hűen világos sört iszogattunk, a végét pedig egy kávéval és limoncelloval zártuk, ami olyan friss volt mintha akkor szedték volna a citromot.

Ennyi csodáltos fogás után, a vacsora végén üdvözölt minket Franco, végtelenül közvetlen és barátságos volt. Átadtuk neki az otthonról hozott pálinkát és magyar finomságokat, majd fotóra került a sor. Közben kedves olasz barátaink szóba elegyedtek vele, meséltek magukról, rólunk, hogy mivel foglalkozunk és honnan jöttünk és megtiszteltetésünkre Franco felajánlotta, hogy felvisz minket a kis “szentélyébe”.

Fent egy étkező várt minket 3 ajtóval további szobákba, az étkezőben az általam látott egyik legkomolyabb hangrendszer szólaltatott meg inspiráló olasz dallamokat. Eközben Franco arról mesélt nekünk miképpen fontos neki az elmélyülés, a munkájában, művészetben, az életben. Háromból két ajtó mögött hálószobák voltak, “ha vendégeim elfáradnak, csendre, elmélkedésre, pihenésre van szükségük ide el tudnak vonulni”. A harmadik ajtó egy folyosóra nyílt, ahol száz és száz aláírás, üzenet várt minket a folyosó túloldalán pedig Pepe egy privát konyhája. “Rengeteg szakács, séf, cukrász jár nálam, én főzök nekik, ők elmondják mit éreznek, mik a tapasztalásaik, érzéseik az étellel kapcsolatban. Inspiráljuk egymást, én őket, ők engem”. Hihetetlen. Az a maximalizmus és vágy valami fantasztikus megalkotására átitatta a falakat, a polcokat, a levegőt is.

Rengeteg mindent tudnék még mesélni, de inenntől rövidre fogom. Visszatértünk a földszintre, egy teremben sötétben vörös fény alatta gyúrta a tésztát épp az egyik pizzaiolo, a konyhában sürögtek forogtak az emberek. Franco elköszönt tőlünk, de mielőtt még elengedett volna beengedte apát a konyhába is.

Ezután viszont tényleg elindultunk hazafelé, mindenki az átéltektől elvarázsolva bolyongott a szűk utcákon vissza a járgányunkig.

Köszönjük a Pepe in Grani -nak ezt a felejthetetlen estét és külön köszönjük Franco-nak azt a közvetlenséget és figyelmet amit felénk fordított! Talalkozunk még, remélem minél hamarabb!

Fekete Tibor Jr.